Régente a vidéki hajnalok fagyott, behavazott, békésen puha csendjét gyakorta törte meg kétségbeesett disznók sarokba szorított ordítása, melyet mindig a környező és távolabbi házak lompos őrizőinek, bömbölő, vagy vinnyogó csaholása, üvöltése követett. Mintha ők is megérezték volna a pillanatok múltán bekövetkező, vérpárába fúló elmúlást, és így akarták volna búcsúztatni négylábú társaikat. Tovább »

Magyar neve még bordás kérészgomba. Tudományos neve Bolbitius titubans. Szinonim nevei B. titubans var. olivaceus, B. titubans var. titubans, B. titubans var. vitellinus.

A faj hazánkban a síkságon, dombvidéken, hegyekben egyaránt előfordul, s gyakorinak mondható. Rendszerint fatörmeléken, forgácson, fűrészporon, favágási hulladékon, mulcson találhatjuk. Előfordul öntözött pázsiton, réteken, legelőkön is, ahol leginkább a már korábban szétszáradó, szétesett ló, és marha trágyán, vagy annak közvetlen közelében nő. Általában néhány példányát találjuk együtt, de fellelhetünk nagyobb csoportokat is. Tovább »