Egy csepp tavasz

Egy csepp tavasz, ezzel lehetne jellemezni ezt az apró vadvirágot. Ha, nem valamely taposott, útszéli területen, kirugdosott füvű grundon látnánk, talán észre sem vennénk, hogy egyáltalán létezik, él a közelünkben. Pedig termetesre is meg tud nőni, s nem mindig szerényen lapulva, szinte törpeként, bújik meg a kora tavasszal gyorsan feltörekvő fűfélék és más, ’égfelé’, a napfényre igyekvő növények között.

Igen, ő az árvácska, az alig körömnyi virág méretével, leginkább szerényen meghúzódó termetével, nem is különösebben feltűnő színével. Nézzük meg közelebbről, melyik fajról, melyik kis szépségünkről van itt szó!

Növényünk a mezei árvácska. Nézzük meg őt közelebbről is.

Tudományos neve :

Viola arvensis, az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozik.

Magyar nevei még :

Apróárvácska, árvacska, árvaviola, háromságfű, Isten szakálla, lángszínű szagtalan viola, vadárvácska.

Érdekes, hogy a közel 30 fajt és alfajt összefoglaló hazai ’ibolyafélék’ közül csupán kettőt, az itt tárgyalt mezei árvácskát, valamint a törpe-, vagy Kitaibel-árvácskát nevezzük árvácskának, míg a többi, nálunk vadon élő fajt, alfajt, mind ’ibolya’ névvel illetjük. A dísznövényként ismert, esetleg kivaduló fajok egy része ibolya, míg szintén kisebb része, árvácska néven szerepel a magyar nevek között.

S, hogy még egy csavar legyen az elnevezésekben, a magyar névként használatos ’viola’ nevet egy, a Mediterráneumból származó, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, igen kedvelt dísznövény csoportnál (Matthiola) alkalmazzuk. Ezek főként alkonyatkor, éjszaka árasztanak erős, kellemes ’ibolyaillatot’. Hajlamosak a kertekből kivadulásra, csakúgy, mint az árvácska, és ibolya (Viola) fajok, fajták.

Angol neve :  Field pansy

Német neve :  Ackerstiefmütterchen

Leírása :

A növény termete, leveleinek szőrőzöttsége, igen változó. Ehhez hasonló a magassága is, ami 5-20 (-40) cm között váltakozhat, főként a talaj, ill. csapadékviszonyok,  valamint élőhelyének taposási terhelésétől függően. Felső sziromlevelei mindig világosak, fehéres sárgák. Virágai nem illatosak, hosszuk, átmérőjük kb. 1.5 cm.

Elterjedés, élőhely :

Az egész ország területén elterjedt és gyakori*. Élőhelyei szántóföldek, nyílt gyepek, zavart, taposott területek (ruderáliák),  útszegélyek. Március-október között virágzik, mégis azonban tavasszal a legfeltűnőbb.

A Viola között több faj gyógynövényként is számításba jöhet, ilyen közöttük a mezei árvácska is.

Az árvácskáról egy régi (Péchy, L. 1591) leírás szerint (kissé magyarítva szavait), az alábbiakat olvashatjuk: „ez a fű az asszonyállatoknak emlőit tisztítja, … és porát valami mézben keverik, sebet és törést gyógyít.”

* a hozzá nagyon hasonlító Viola kitaibeliana mindenütt szórványos, a Dunántúl nyugati felén kifejezetten ritka. Ez a faj elsősorban a homokos talajokhoz kötődik.

Gyűjtendő :

Virágzó hajtás (Violae herba cum floris, =Viola tricoloris /=trinitatis/ herba, =Jaceae herba).

Hatóanyagai :

0.06-0.3% szalicilsav és származékai (pl. metilszalicilát), flavonoid (vitexin, orientin, rutin, stb.), fenolkarbonsavak, kb. 10% nyálka-heteropoliszaharid, 2-4.5% cserzőanyag, kumarin (umbelliferon), hemolitikus peptid, violaxanthin. A száraz drog szagtalan, íze gyengén édeskés, nyálkás, kissé csípős.

Alkalmazás, felhasználás :

Külsőleg és belsőleg bőrbetegségek, pl. acne, ekcéma, impetigo (másodlagos fertőzés), pruritus (bőrviszketés) kezelésére, népgyógyászatban felsőlégúti  panaszok enyhítésére (grippe, nátha, megfázás esetén), enyhe diureticum (vizelethajtó); reuma, köszvény, érelmeszesedés ellen.

Alkalmazza a hoemopatiás gyógyászat is.

Jegyzet :

Az árvácska név nálunk 1824-ben jelent meg először.

Más árvácska fajok (is) társneve még szegénydeákfű, szenkucka, császárvirág, pápaszem, macskaszem. Az erdélyi árvácska (Viola declinata) népies neve kányakarom, ami a virág pálhaleveleinek formájára utal.

A növény neve több európai nyelvben is árvácska jelentéssel bír. Így pl. sirotica (szerb, horvát, szlovén), sirotka (szlovák, cseh), sierotki (lengyel). A lengyelek még ’baratka’ néven is említik. Az oroszban ’dusicska’, azaz ’lelkecske’. Egy orosz mesében ugyanis azt olvashatjuk, hogy a virág magában rejti az árvák lelkét.

A továbbiakban fajok, fajták említése nélkül, tekintsünk meg néhány képet a többi árvácskáról és ibolyáról.