A hengeres szalmacincér (Theophilea subcylindricollis)

Vessünk néhány pillantást az oldal fejlécén látható képre. A fotón látható rovar egy bogár, közelebbről egy cincér, azaz a hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis). Első próbálkozásokra csupán így sikerült megörökíteni, ugyanis amint az objektívvel közelítettem felé, mindig átoldalazott a fűszál másik oldalára, ’nem tudva azt, hogy ahhoz nem elég karcsú, hogy ne látszódjanak ki legalább a lábai’. Rövidesen azonban sikerült ’átejteni’ a pácienst, azzal, hogy miután a gépet beállítottam, oldalról kézzel közelítettem  bogarunk felé, így az inkább tartva a közelebbi veszélytől, visszafordult a fűszálon az optika oldalára. Más esetben már könnyebb dolgom volt, hiszen ekkor már két példánnyal álltam szemben.Ők már annyira el voltak foglalva egymással, hogy gyakorlatilag nemigen figyeltek a fényképezőgépre. A képen még érdemes megfigyelni bogarunk tudatlan huncutságát, látható, hogy szemei kétoldalt tökéletesen látszanak a fűszál két oldalán. Ugyanis a fűszálon olyan magasságig kapaszkodik, vagy ereszkedik, ahol annak szélessége már/még nem zavarja a kétszemes látásban.

A hengeres szalmacincér védett faj, melynek természetvédelmi értéke 5000 Ft. Hazánkban mind a mai napig a viszonylag ritkább cincér fajok közé tartozik, habár az 1970-es évektől egyre több helyen és nagyobb gyakorisággal észlelik. Ma már ismert a tápnövénye is, ami a nagy elterjedésű tarackbúza (Elymus, =Agropyron, =Elytrigia repens). Nagyon hasonlít hozzá a szintén védett közönséges szalmacincér (Calamobius filum), amely azonban inkább szürke, mint acélos, kékesfekete. Szintén a nyílt területek, gyepek, tisztások lakója. E két faj méretei 5-11, ill. 7-10 mm.

Az alkalom kapcsán röviden a rokonságról is. A hazai cincérek méretei a 4 és 55 mm között váltakoznak, a trópusi területeken azonban még nagyobb méretű fajaik is élnek.

A cincér fajok száma a világon 20 000 körül mozog, nagyobb részük a trópusi területeken fordul elő. Faunaterületünkön mintegy 300 faj és 1000 közeli alfaj fordul elő, ezen belül hazánkban a fajok száma 200, az alfajok száma 500 körül mozog.  Legismertebbek nálunk a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), daliás cincér (Acanthocinus aedilis), darázscincérek (Plagionotus és egyéb nemzetségek fajai), stb.

Kivétel nélkül növényevők, azaz táplálékuk lomb, virágzat, pollen, mag, faanyag. A fajok többsége közömbös, vannak közöttük viszont olyanok, melyek jelentősebb kártételt is okozhatnak. Fejlődési idejük viszonylag hosszú, hiszen 2-3 évtől akár 5 évig is terjedhet. Kivétel nélkül növényi részekben, főként fás növényekben fejlődnek, vannak azonban olyan fajok is melyek lágyszárúak kórósodó száraiban élik lárva és báb életüket. Kifejlett állatként (imágóként) viráglátogatók, nedvek nyalogatói.

Érdekességként megemlíthető, hogy igen sok faj cirpel (ciripel) is. Ezt a hangot úgy adják ki, hogy hátsó lábaikat a szárnyfedők széléhez dörzsölik. A cincér cirpelés persze nem annyira ércesen csengő, mint ahogy azt a tücskök művelik; sohasem lesz olyan muzikális, olyan lemondóan elgondolkodtató, mint nyárvégi alkonyatban, a meleg nyarat búcsúztató, érzelmes hangulatot keltő titokzatos cirpelés, a tücsökzene.

(2013.05.)