15. 2014. febr.

Kontyvirág-félékről képekben

A kontyvirág-féléket (Araceae) korábban Áron-növényeknek (Callaceae) is nevezték. Minden földrészen előfordulnak. Fajait egyaránt megtalálhatjuk a mérsékelt éghajlati övben és a trópusokon. Kedvelik a mediterrán jellegű, kiegyenlítettebb klímájú területeket is. Legtöbb fajuk Ázsiában és Észak-Amerikában él, Európában csak néhány faj fordul elő. A csoporton belüli nemzetségek (genus) száma 110 körüli, míg a fajok száma mintegy 4000.

Egyszikű növények, annak ellenére, hogy a levelek formája, erezettsége kétszikűek leveleire hasonlít. Gyökérzetük erős gyöktörzs, gumósodó gyökér. Egyes trópusi fajok gyökérgumójának súlya több tíz kilogramm is lehet.

Föld feletti részeikben és gyöktörzseikben gyakran mérgező anyagok vannak. Ezek egy része sütés, főzés során lebomlik, így fogyasztható válik.

Megjelenésük elsősorban tőlevélrózsás (mint az Arisaema fajok), de cserje, sőt fa alakúak is lehetnek. Virágzatuk torzsavirágzat. A virág általában erős dögszagot áraszt, ezzel magához csalogatja a beporzó rovarságot.

Hazai fajok: foltos kontyvirág (Arum maculatum), keleti kontyvirág (Arum orientale).

A mocsári/lápi sárkánygyökér (Calla palustris) hazai előfordulása egy-két régi bizonytalan adatra korlátozódik.

Calla palustris (sárkánygyökér) ADSC07186as.jpg

A kálmost (Acorus calamus), melyet Délkelet-Ázsiából hoztak be Európába a XVI.században, sok helyen gyógynövényként termesztik. Nálunk kivadulva tenyészik néhány helyen. Érdekessége, hogy nálunk termést nem hoz, kizárólag vegetatív úton szaporodik. Egyetlen olyan növényünk, ami idegenhonos létére nálunk védett faj, hasonlóan a legtöbb országhoz, ahol megtelepedett. Gyógyászati célú termesztését szabályozzák.

A rokonságból elsősorban vágott virágként közismert a Calla (=Zantedeschia) aethiopica nálunk üvegházi dísznövény. Virágja eredetileg fehér, ma azonban már számos színes változata is kapható a virágüzletekben. Ezek részben ’színezett’, virágok, és nem fajtanemesítés eredményei.

Egyéb ismert, részben, csak levelükkel díszítő növények, a Monstera/Philodendron, Anthurium, Colocasia, Aglaonema és egyebek. Érdekes az Alocasia, melynek levélformájáról ’mintázták’ a jellegzetes malájföldi kést, a mindkét élén hullámos pengéjű kris-t.

Szintén e nagy családba tartozik a legfurcsább növények egyike az Amorphophallus titanum (óriás kontyvirág, titánbuzogány). A fajt, ha máshonnan nem, Sir David Attenborough klasszikussá lett természetfilm sorozataiból ismerhetjük. Ez a három métert is meghaladó virágzatú növény, Szumátra trópusi őserdeiben él.