21.
2017.
ápr.
Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a kellemetlen és utálatos áprilisi tél így marad! Nem, egyáltalán nem marad így! Ahogy az a korábbi időkben, most is néhány nap, egy hét után megsemmisül és eljön az igazi tavasz! Olvasom, hallgatom a különböző oldalakat és látom, hogy erre a szokatlan, de nem rendkívüli eseményre szinte kivétel nélkül mindenki rémülettel, tragikus félelemmel, egyesek már rettegve, s teljes pusztulást vizionáló hangulattal reagálnak. Természetesen(?) felbukkant az értelmetlen, már-már pánikkeltés felé hajló huhogás is! Tovább »
13.
2017.
ápr.
Néhány éve készítettem egy kisebb mennyiségű alkoholos italt, amely gyakorlatilag semmilyen (általam ismert) szeszes folyadékkal nem volt összevethető, bár akárhányszor is vetemedtem arra, hogy belekóstoljak, majd értékeit ízlelgetve ítéljem meg mely név lenne alkalmas számára. Végül is a Homoki Vakondvér mellett döntöttem. Miért is? A homok mint olyan, egy lágy, könnyű talajféleség, az a szegény kis bársonybundás meg, amelyik a sívóhomokra vetődik, csak ’izzadtsággal és vérrel’, lehet könnyekkel is, járat beomlásokkal megküzdve tud otthont alapítani. Könnyebbség és keserűség árán azonban ezt mégis megteszi!
Tovább »
14.
2017.
jan.
Az alábbi sorokat kedves távoli barátném, Jázmin sorai ihlették, ki a városi gyalogos közlekedés jó és rosszabb oldalairól írt levelében, melyek a havas, jeges télben érhetik a gyanútlan kétlábon közlekedőt.
Nem lévén saját fotóm téli utcaképekről, közlekedésről, így néhány egyéb téli képet tettem be szövegközti illusztrációnak. Egyébként is úgy vélem, ezek sokkal inkább emberközeliek, mint egy szétfagyott, jeges, szürke jégbarikádok és hókupacok alól kikandikáló szeméttel fedett városkép.
Tovább »
12.
2016.
jan.
Eljött az ideje az óév-újév köszöntő sorozat befejezésének. E képek is szűkebb környezetemből, részben a múltból kerültek elő, anélkül azonban, hogy velük ne tekinthetnénk a jövőbe is. A korábbiakban bemutatva a változatosság egy-egy pillanatát, a következőkben más pillanatokról, eseményekről is igyekszen beszámolni. Tovább »
6.
2016.
jan.
Újabb, legalább két tucatnyi, kissé a múltba néző kép. Mint az előző rész bevezetőjében írtam: „ A mostani képek is csupán pillanatok, villanások. Szöveget sem írok most, csupán e néhány sort előzetesként. A képekhez pár szavas, esetleg mondatos megjegyzést fűzök. Nem fontosak most a dátumok és a helyek sem, ezeket is hagyjuk későbbi, kevésbé általános képekre, írásokra”. Tovább »
3.
2016.
jan.
Válogattam, azaz különösebben nem is válogattam az alábbi néhány tucat képet. Az eredmény vegyes összképnek tűnhet, de mit csináljunk. Napról-napra, évről-évre mindig változik valami, idővel egyazon dolgok is másként történhetnek meg. Ma másként látjuk a tegnap látottakat, s holnap majd megint. A képek tárgya, témája változatos, pedig csak itt, a ’birtokon’ készültek, sőt igazi természetképeket, élővilágot alig egy-kettőt válogattam be; ilyeneket majd később. A mostani képek is csupán pillanatok, villanások. Szöveget sem írok most, csupán e néhány sort előzetesként. A képekhez pár szavas, esetleg mondatos megjegyzést fűzök. Nem fontosak most a dátumok és a helyek sem, ezeket is hagyjuk későbbi, kevésbé általános képekre, írásokra. Tovább »
24.
2015.
okt.
Az alábbi sorok megírását természetesen nem a ’majd én megmondom a tutit’ gondolat vezérelte, nem is akar fotó tanfolyam része lenni, nem is akarom fényezni magam, mint aki mindenkor jó, bemutatható, minden tekintetben megfelelő fényképeket készít. Értem azt is, hogy sokan próbálják barátaik, ismerőseik felé képeken dokumentálni a látottakat, ráadásul azt is szeretnék tudni, hogy valóban mit is fényképeztek. De …
Tovább »
1.
2015.
aug.
A címbeli kérdést egy fotócikkeket árusító webáruház reklámjaként lehetett olvasni. Nos, a válasz bizonyára nem az, amit a reklám következő soraiban olvashatunk. Miszerint a szuper, mindent tudó, kismillió megapixeles, legalább annyiszoros optikai zoom-os, stb. gép ’tudása’ következményeként jobbak a szomszéd képei.
Tovább »
14.
2015.
máj.
Másnap, az előző napi csodálatos reggelt megcáfolva, igen-igen sűrű esőre, záporra ébredtünk. Olyanra, hogy attól Erős Antónia azonnal beájult volna, egy életre elfeledve napfényt, kikeletet, csodálatos őszt, talán még az időjárást illető egyedülállóan színvonaltalan megjegyzéseit is. Tovább »
11.
2015.
máj.
Hosszas egyeztetések, több mint egy év után, sikerült nyélbe ütni egy rövid néhány napos skandináv utat. Skandináv utat, micsoda kifejezés, inkább csak egy rövidke északi utazást Svédország legdélibb vidékére. Repülőgépünk szeptember 18-án kora délután landolt Malmő-Sturup repülőterén, a várostól magától 25-30 km-re. Tovább »
