24. 2015. okt.
Fotózgatunk, de hogyan?
Az alábbi sorok megírását természetesen nem a ’majd én megmondom a tutit’ gondolat vezérelte, nem is akar fotó tanfolyam része lenni, nem is akarom fényezni magam, mint aki mindenkor jó, bemutatható, minden tekintetben megfelelő fényképeket készít. Értem azt is, hogy sokan próbálják barátaik, ismerőseik felé képeken dokumentálni a látottakat, ráadásul azt is szeretnék tudni, hogy valóban mit is fényképeztek. De …
Annyit előzetesként még hozzátennék, senki ne akarjon magára ismerni az alábbi sorokban leírtak elkövetőjeként, e sorok ugyanis csaknem a képzelet szülöttei, az a kicsinyke hasonlatosság pedig bárkiben benne lehet.
Ami a gyufát, úgy szólván, végül is kihúzta; adott volt egy viszonylag korán (a faj ’szokásos’ megjelenéséhez képest), májusban talált gomba, nevezzük császárgombának (Amanita caesarea), egyébként védett faj, fotója. A kép egy éppen kinyíló csodálatos ’galócatojást’ ábrázolt, éles kontúrokkal, nagyon jó színekkel, nulla beégéssel. Tehát ez ellen, csak a lefotózott ’tárgyat’ nézve, semmi kifogásunk nem lehet. A háttér viszont, amelyre ráhelyezték a fényképezéshez e nemes tárgyat, az egy színes nyomású, pláza-förmedvény (=reklámlap) egy oldala. Nem tudni ki, ötletesen, nevezzük őt címzetes Sherlock Holmes-nak, a fotó alapján (a lapon lévő dátumból) kiderítette a gomba valóban adott évi, s nem korábbi, nyári képet közölt valaki, mint ahogy az halványan felrémlett itt-ott. A fotó elkövetője ismeretlen, azonban nem is az ő személye az írás tárgya, hanem az ’elkövetett’ kép, melyet (amilyet) sajnos egyre többször láthatunk.
Az, hogy májusban került elő a faj, az egy, az utóbbi időben többször elhangzó nagyon igaz mondatot erősít meg, nevezetesen azt, hogy a gombák akkor és ott jelennek meg, amikor és ahol akarnak. Ez persze nyilván bizonyos optimális határok között értendő. Na, és aszerint, amit a könyvek írnak, hiszen nem várhatunk mezei szegfűgombát pl. egy februári hóolvadáskor, elvárhatjuk viszont, hogy a cseh kucsmák félve ugyan, de ilyentájt már pillogjanak kifelé a hó alól. Fejtegethetjük tudományosan és féltudományosan, avagy kosár/has/bél gombászként, de mindenképpen szegényes ismereteink alapján a gombák életének miértjeit, az még sokáig úgy zajlik, ahogy a gombák akarják; ’ők’ az a nagy élőlény csoport, amelyik igen jól titkolja élettörténete lépéseinek miértjeit. Kutakodjunk azonban tovább, ezek a furcsa lények is feltárják rejtélyeiket. Nyilván ez a kutakodás is sokkal célravezetőbb és eredményesebb lenne, ha a gombászok jelentős része nem bújna be saját kosara, mondhatni fonott sáncai mögé, hanem ismereteit inkább átadná a köznek (de legalább a tudós társaságnak), valamelyes eredményesebb együttműködés, ill. hosszabb távon saját okulása érdekében is. Ez azonban már egy másik téma; amennyire ma látható, érzékelhető, örök téma lesz, s marad.
A lényeg, amiért írtam, az a képi tálalása az említett gombának (és sok-sok társának). Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szép és érdekes megjelenésű fajról ennyire igénytelen képet tárjon a neves társaság elé valaki. Itt azokról a fertelmes reklámlapokról van szó, melyeket egyes ember csoportok állítólag azért szednek össze (és itt nem a fotósra gondolok!) kilószámra ezekben a bevásároltató hodályokban, és társasházak lépcsőházaiban, hogy civilizáltságukat igazolják ezzel is; azaz egyfajta, végtermék maradékot eltávolító anyagként/eszközként használják a talán jobb sorsra érdemes papírt. Többen állítják, hogy pontosan az emlegetett felhasználási mód az, ami a legmagasabb piedesztálra emeli ezen tarka papírokat, jelentősen visszaszorítva a gyújtóspapírként alkalmazást.
A továbbiakban a szövegbe különösebb válogatás nélkül beillesztek egymástól nagyon eltérő alanyokról készült képeket. Mindenki döntse el, vajon jobbak lennének e ezek a felvételek valamely pláza-reklámlap csiricsáré hátterében, avagy mégis e formájukban értékelhetőbbek, élvezhetőbbek. A megtekintés után esetleg arról is lehet dönteni, hogy a jövőben milyen hátteret használ, rászán e plusz öt percet az olvasó, a majdan készítendő fotóihoz.
Első képként egy otthoni használatra szánt egyszerű ’linó’ darab képét teszem fel, ami szerintem bármikor kiváló háttérként szolgálhat, amennyiben nem csillog a víztől. Legjobb egy már taposott, koptatott darabot (kb. 40×50 cm) használni. Arra már ki lehet rakni egy szép gomba terítéket, de jól mutatnak rajta akár színes virágok, friss, zöld növények is. Jómagam leggyakrabban egy legalább negyven éves esőkabát matuzsálem hátából tépett, kb. említett méretű darabot használok. Közömbös ’földszíne’, amiről ma már nem dönthető el, hogy valaha barna, szürke, avagy keki volt e, biztosítja a jó hátteret akár mesterséges, akár természetes fény mellett, sötét és világos alanyok felvételéhez egyaránt. E háttérrel vannak többek között a Cannabis, és a Flammulina, stb. fotók is. Mint a változatos hátterek mutatják sokféle anyag használható erre a célra. Jó választás esetén többé-kevésbé képeink is jók, jobbak lesznek.
Nos, valóban elképzelhetetlen, hogy ne lenne akár a terepen (kosárban, hátizsákban, zsebben), akár otthon valami közömbös, netán még fotózás gyakorlatának is megfelelő anyag, amit háttérnek, alátétnek lehetne használni.
Sokszor, egyébként igen jó ’alanyokról’, kiváló fotós körülmények között is, kiábrándítóan és bűnös módon, mondhatni, előre kitervelten készített hitvány képekkel találkozhatunk. Egy ilyen gombáról, mint a császárgalóca, melyet egyszerű szépsége, ritkasága, természeti értéke, (védett faj lévén félve írom, élvezeti értéke) kiemel az ezernyi fajból, szerintem az egész élővilággal szembeni tiszteletlenség, olyan fotót készíteni, mint amelyről itt említést teszünk. Tiszteletlenség legalább oly mértékben, mintha egy finom gombavacsorát fehér damasztabroszon ugyan, diszkréten csilingelő talpas poharak társaságában, horpadt, Leningrád poklát megjárt, második világháborús alumínium csajkában, néphadseregbeli kanálgép készlettel tálalnánk fel; azaz tiszteletlenség a vendéggel, az étekkel és önmagunkkal szemben is.
Persze lehet azt mondani, hogy dokumentumnak így is jó; meg siettem; meg nem találtam jobb körülményeket, eszközöket; meg nem én készítettem; meg én igazán nem is értek hozzá; meg telefonnal nem tudok fényképezni, meg otthon felejtettem a gépemet, meg a PC-re áttételkor lett ilyenné, stb., mindezek véleményem szerint csupán magyarázkodások.
Nem kell legyen fikarcnyi fotóművészeti elmélet és tudás, csupán egy ici-pici szépérzék, képzelőerő, fantázia; s némi tisztelet a természet (s talán a gombásztársak, s egyéb természetben kurkászók) iránt is. Eszközként pedig számos dolgot lehet találni akár otthon, de terepen is. Nem hiszem el, hogy a tiri-tarka, ’pláza eksönt’ hirdető lapokon kívül ne lenne egy lakásban, ház körül olyan felület, amely háttérnek (rakodó felületnek) ne lenne százszor jobb, mint az említett nyomdatermék. Lehet, én szerencsés vagyok, de ’élőben’ sem láttam még annyi ilyen ’alátétet’, mint egy-egy fórumon, ahol több képen jószerével az sem dönthető el, hogy melyik a háttér, melyik a fotó tárgya. Megjegyzem még, a látvány gyakorta azért is különösen irritáló, mert több esetben látszik, hogy a fotó hátterének kiválóan megfelelő felület (pl. egy erezetes asztallap, egy közömbös színű/árnyalatú/mintázatú mozaikpadló, vagy egyszerű kockás abrosz, stb. adta volna magát egy jó felvételhez. Attól meg nem kell félni, hogy halálra mérgezzük magunkat, ha éppen egy asztallapra rakjuk ki (még az esetleg mérgező) gombákat is. A mérgezés esélye kb. annyi, mint a TV híradóban látott ebola járványból valamicskét a monitoron át saját használatra ’beszerezni’.
Azt sem hiszem el, hogy egy 1-2 zsebkendőnyi rongyot, ne lehetne a kosárba, táskába, szatyorba, zsebbe, sőt a fotógép tokjába(!) tenni! Ilyenbe becsavarva még a féltett, ecsetvégű gombászkés is jól mutatna! Egy nagyobbacska vászon darabbal ráadásul a gombáskosár tartalma is letakarható lenne, nehogy a szomszéd meglássa, milyen irigylésre méltó fajokat (nem fajtákat !) és mennyiséget szedtünk.
Nem térnék ki a képek esetenkénti egyéb hibáinak részletezésére, mint amikor a háttérben leolvasható a paradicsom és a sertéskaraj ára, azt viszont nem lehet eldönteni hogy az adott gomba lemezes, avagy csöves termőtestű e. És lehetne még folytatni olyan hiányosságokkal is, melyeket jómagam is elkövetek időnként. Igaz, ezek a képek nem kerülnek közlésre az öncenzúra következtében.
Amennyiben végképp nincs más ’alátét’, csak újság, akkor kizárólag fekete-fehér, lehetőleg képek nélküli lap (sohasem fényes, csillogó felületű!) legyen, hanem az a jóféle napilap, melyet valamennyire elfordítunk, hogy a sorok ne horizontálisan álljanak balról jobbra (nem az olvasnivaló a lényeg!). De, ha véletlenül egy hitelesítő dátum is van rajta, akkor jó képet is készítettünk, és (talán) dokumentáltunk is! Azt hiszem, nyugodtan kijelenthető, hogy rosszabbat, mint az említett színes reklám kavalkád, nem is lehet elképzelni tárgy fotózás háttereként. Értendő ez a gombavilágon kívül egyéb fotóalanyokra is.
Tulajdonképpen, mivel ezek a ’teszkófotók’ otthon készülnek, nehéz elképzelni, hogy a lakásban, házban, ház körül ne lenne valami háttérnek, alátétnek való, a reklámlapoknál sokkal alkalmasabb anyag, eszköz (ugyanolyan elérhető közelségben is!)
Szóljunk azokról, a szintén enyhén szólva kiábrándító fotókról(!?)’, melyeket rendszerint -habár nem mindig- telefonnal készítenek, s nagyobb részük olyan, mint kezdő akvarell festő rosszul sikerült képe, melyen az elmosódó formák és színek alatt a lényeg nem is látszik, azaz a nézőre van bízva: azt lásd bele amit akarsz! A másik kékesben, zöldesben úszik, életlen, bemozdult, mintha egy hetvenes évekbeli éjjellátón keresztül fotózták volna. Ezek a képek véleményem szerint egyfajta beszélő, beszéltető, fotók, melyeket hiába próbálunk magyarázgatni, mert azok (és ezt tudomásul kell venni), nem lesznek e magyarázatokkal szebbek, jobbak, ill. olyanok, melyekről bármit is meg lehetne határozni. Beszéltetőek, mert a látvány keltette beszédkényszer mindenkit arra sarkall, hogy elmondja mit is gondol az ilyen képről. Persze nem arról beszél, amit ábrázolni akart a kép készítője; arról nincs mit mondani.
Az ilyen fotókat már a fotógépről, telefonról törölni kellene, mert közepesen jó fantáziával, szavakkal is jobban leírható, hogy mit ábrázolt(!) volna a kép, azaz mit láttunk az erdő árnyas ölén, réti füvek tövében. Egyébként elfogadható, sőt jó képeket közepes tudású telefonnal is lehet készíteni; igaz, ’mesterévé’ válni ennek is valóban csak gyakorlattal lehet.
Az emlegetett rossz minőségű képek egy saját, családi albumban (’hú, emlékszel, olyan sokat szedtünk, alig bírtuk kicipelni az erdőből’) még talán elmennek, hiszen a rossz ’digikép’ mellett a fotós agyában mindig ott van a mindenkori valós kép is. De ezt a ’valós’ képet, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk kivetíteni, átültetni egy silány minőségű képre. Oly mértékben meg végképp nem, hogy annak alapján bármely szakértő is fajt tudjon határozni, s bizton mondhassa, ez a gomba mely faj egyede, ehető, avagy mérgező.
Ismerve az adott topik irányelveit, határozásra megközelítőleg sem alkalmas fotók alapján nem is várható, hogy a gombára vonatkozó hasznos információhoz jut a kép készítője. Legfeljebb annyiban, hogy bántó szándék nélkül, ismételten felvilágosítják, hogy ilyen minőségű képeket feltenni sem volna szabad.
Mindez, a fentiek, tulajdonképpen elmondhatók nem csupán a gombák, hanem más, a természetet gazdagító élőlények fotózása kapcsán is.
Csak halkan jegyezném meg, ma már arra sem szabad/lehet hivatkozni, hogy nincs pénzem fényképezőgépre. Nos, egy közepes tudású okostelefon áráért (ha már végképp nem tudunk ezzel sem fotózni), akár 3-5 darab digi fotómasinát lehet venni, használtat és újat egyaránt. A kezelés ’nehézségei’ pedig meg sem közelítik ama simogatós lapos eszköz rendeltetés-szerű használatával járó odafigyelést.
Így, az írás vége táján tekintsünk meg néhány képet az egyik legízletesebb gombafajunkról:
Az olvasók egy részében bizonyára felmerül a gondolat, hogy persze, kiváló, kismilló megapixeles, szuper technikás, és szuper drága géppel lehet ilyen (viszonylag elfogadható) képeket készíteni. Jó képek, nem jó képek, egy alsó közép kategóriás géppel (Sony DSC-H9; 8.1 mpix) készültek, ami új korában (2010-ben) is százezer alatt volt (ma, jó, ha 20-25 ezret lehetne érte kapni). Új korában egy, ma legalább négy ilyen gép ára kellene egy ’okostelefon’ vásárlásához. Ja, és senki ne higgye azt, hogy nem remeg a keze, ezért aztán ajánlatos egy könnyű állványt is beszerezni gépünkhöz.
(2013. június.)
Fenti sorokhoz kapcsolódik egy, szintén az oldalon található később írott, de korábban közrebocsátott írás (’Tudod miért jobbak a szomszéd képei?’ 2015.aug.).
Utóiratként (2015.október) három képet mutatok be, melyeket a Nahuby.sk-ról vettem át. Ezúton is köszönet az oldalnak. Talán valami hasonló összeállításban képzelhetjük el a gombák bemutatását. A képeken nyakörves, =galléros pereszke (Tricholoma focale) látható.
Szinonimjai: Agaricus focalis, Armillaria causetta, Cortinarius focalis, Tricholoma f. var. causetta, Tricholoma f. var. pseudocaligatum, Tricholoma robustum f. /=forma/ focale. A faj hazánkban nagyon ritka, főként erdei fenyő (Pinus sylvestris) alatt fordul elő, savanyú talajokon (pl. Őrség, Vendvidék).