11. 2014. febr.
Narancsvörös tölcsérgomba (Hygrophoropsis aurantiaca)
A hegy-, és dombvidék fenyveseiben mindenütt előfordul, azonban találkozhatunk vele az alföldi fenyő ültetvényekben is. Élőhelyén talajon, leginkább a már erősen korhadó, félig-meddig a talajba, fenyőtű avarba ágyazódott törzseken, tuskókon találhatjuk meg. Gyakori, főként egyesével (de egymás közelében több is), jelenik meg. Számára ideális körülmények esetén nagy területeket is boríthat.
Narancsvörös tölcsérgomba (Hygrophoropsis aurantiaca)
További magyar nevei:
álrókagomba, narancsszínű álrókagomba, narancssárga álrókagomba, narancssárga tölcsérgomba, narancsszínű tölcsérgomba
Szinonim nevei:
Agaricus aurantiacus Wulfen, in Jacquin, Miscell. austriac. 2: 107 (1781)
Agaricus subcantharellus Sowerby, Col. fig. Engl. Fung. Mushr. (London) 3: pl. 413 (1809)
Cantharellus aurantiacus (Wulfen) Fr., Syst. mycol. (Lundae) 1: 318 (1821)
Cantharellus aurantiacus Krombh., Naturgetr. Abbild. Beschr. Schwämme (Prague): tab. 46, fig. 3-6 (1841)
Cantharellus aurantiacus (Wulfen) Fr., Syst. mycol. (Lundae) 1: 318 (1821) var. aurantiacus
Cantharellus aurantiacus var. congolensis Beeli, Bull. Soc. R. Bot. Belg. 61(1): 100 (1928)
Cantharellus aurantiacus var. pallidus Cooke, Illustrations of British Fungi (Hymenomycetes) (London) 7: pl. 1057 (1104b) (1890)
Cantharellus aurantiacus var. sowerbyi Fr., Syst. mycol. (Lundae) 1: 332 (1821)
Cantharellus aurantiacus ß lacteus Fr., Syst. mycol. (Lundae) 1: 318 (1821)
Cantharellus brachypodus Chevall., Fl. gén. env. Paris (Paris) 1: 240 (1826)
Cantharellus ravenelii Berk. & M.A. Curtis, Ann. Mag. nat. Hist., Ser. 2 12(no. 72): 425 (1853)
Cantharellus rufescens Fr., Epicr. syst. mycol. (Upsaliae): 365 (1838) [1836-1838]
Clitocybe aurantiaca (Wulfen) Stud.-Steinh., Hedwigia 39(1): 6 (1900)
Clitocybe aurantiaca var. albescens L. Corb., Bull. trimest. Soc. mycol. Fr. 40(1): 65 (1924)
Clitocybe aurantiaca (Wulfen) Stud.-Steinh., Hedwigia 39: 6 (1900) var. aurantiaca
Clitocybe aurantiaca var. lactea (Fr.) Rea, Brit. basidiomyc. (Cambridge): 273 (1922)
Clitocybe aurantiaca var. nigripes (Pers.) Rea, Brit. basidiomyc. (Cambridge): 274 (1922)
Hygrophoropsis aurantiaca (Wulfen) Maire, L’Empoisonnem. Champ.: 99 (1921) f. aurantiaca
Hygrophoropsis aurantiaca (Wulfen) Maire, L’Empoisonnem. Champ.: 99 (1921) var. aurantiaca
Hygrophoropsis aurantiaca var. lactea (Fr.) Corner, Monogr. Cantharelloid Fungi: 134 (1966)
Hygrophoropsis aurantiaca var. nana Singer, Farlowia 2: 546 (1946)
Hygrophoropsis aurantiaca var. nigripes (Pers.) Kühner & Romagn., Fl. Analyt. Champ. Supér. (Paris): 130 (1953)
Hygrophoropsis aurantiaca var. pallida (Cooke) Kühner & Romagn., Fl. Analyt. Champ. Supér. (Paris): 130 (1953)
Hygrophoropsis aurantiaca var. pallida (Cooke) Heykoop & Esteve-Rav., Boln Soc. Micol. Madrid 20: 163 (1995)
Hygrophoropsis aurantiaca var. robusta Antonín, in Antonín & Škubla, Fungi Non Delineati, Raro vel Haud Perspecte et Explorate Descripti aut Definite Picti 11: 22 (2000)
Merulius aurantiacus (Wulfen) J.F. Gmel., Systema Naturae, Edn 13 2(2): 1430 (1792)
Merulius brachypodis (Chevall.) Kuntze, Revis. gen. pl. (Leipzig) 2: 862 (1891)
Merulius nigripes Pers., Syn. meth. fung. (Göttingen) 2: 489 (1801)
Merulius ravenelii (Berk. & M.A. Curtis) Kuntze, Revis. gen. pl. (Leipzig) 2: 862 (1891)
Merulius rufescens (Fr.) Kuntze, Revis. gen. pl. (Leipzig) 2: 862 (1891)
Elsősorban szeptember-októberben fordul elő, megjelenésére azonban a szokatlanul hűvös, nedves augusztusi hónapokban, ill. a tartósabban enyhe késő őszi időben is számíthatunk, többnyire a tartós fagyokig.
Kalapja gyorsan ellaposodik, majd tölcséresedő lesz, 2-6(-10) cm átmérőjű, 1-4 cm hosszú. Felülete bársonyosnak ható, filces. Fiatalon begöngyölt szélű, gyakran nem szabályos formájú; pereme hullámos lehet. A lemezek a tönkre lefutóak. Az egész gomba színe a fakó, fehéres sárgától a narancssárgáig, narancsvörösig terjedhet. A kalap széle rendszerint világosabb árnyalatú, egyébként a lemezekkel és a tönkkel azonos színű.
Összetéveszthetőség elsősorban a sárga rókagombával (Cantharellus cibarius) áll fenn. E faj frissen kellemes kajszibarack illatú, tönkje rendszerint lefelé keskenyedő. A Hygrophorus-nak nincs különösebb illata.
A szakirodalom szerint fogyasztható. Ennek ellenére nem javallják étkezésre, mert nagyobb mennyiségben kellemetlen emésztési zavarokat okozhat.
Forrás:
– Ewald, G.: Gombászok kézikönyve
– Rimóczi, I. Dr (2007): Gombaválogató I.